Szia!

Dajka László néven talán kevesebben, st22-lacika néven már többen ismernek. Nyíregyházán születtem 1979.10.04-én. Általános iskolába 3 helyre jártam a 8 év alatt, melynek egyik oka, a rossz magaviseletem volt, és szüleim szerettek volna kiszakítani az adott közegből, a másik ok pedig a foci, azaz a sportpályafutás egyengetése. 5 évig az 1.számú , 2 évig a 3.számú iskolába jártam, majd a 8.osztályt a 14.számú sportiskolában végeztem. Ekkoriban heti 5 edzésem volt focistaként, szinte az osztályunk volt a teljes csapat, így lettek összeválogatva a diákok. Foci mellett karate és kézilabda edzésekre is jártam. Kapus voltam, nem csoda hisz 194cm magasságomhoz ez passzolt. Kapustársam az országosan is elismert, későbbi Dj volt, Dj Julian, Ambrus Tamás, aki sajnos, fiatalon autó balesetben elhunyt. Középiskolába a Nyíregyházi Bánki Donát ipari szakközép suliba jártam, a rettegett F osztályba. Távközlési műszerésznek tanultam. Az iskolában a mi osztályunk volt minden évben a legrosszabb, nem csak jegyátlag hanem viselkedés szerint is. Igazi lázadók voltunk. Akkoriban hosszabb hajam volt, surranóban jártam, kockás ing, és terepnadrág. Rocker voltam. Ekkoriban szoktam rá a cigarettára. Jegyeim, folyamatosan 2-es olykor rosszabb. Nem érdekelt az iskola. Nem láttam semmi értelmét, csak, hogy teljen el az idő. Olyan dolgokat tanítottak, ami nem érdekel. Nem tudtam mi szeretnék lenni, nem tudtam merre akarom, hogy tartson az életem. Az iskola mellett fociztam, szüleim szerették volna, ha abból élnék, szerették volna, ha a Fradiban folytatnám pályafutásom. Persze ezért én semmit sem tettem. Ugyan a családi háttérnek köszönhetően, 18 évesen bemutatkoztam a Demecseri Kinizsi NB1/b felnőtt csapatában, ahol fizetést is kaptam. Akkoriban meccsenként 30 ezer forintot. Ez sok volt-e? 1998. Ekkor kevesebb volt a minimálbér, nekem több volt a meccspénzem. Sajnos ekkor alakult ki a pókergép függőségem. Sajnos csapattársaim 2 edzés között römiztek. Ment a zsuga, amit este, edzés után is folytattak, nekem pedig nem kellett kétszer mondani, beszálltam. Délelőtti edzés, pihenő, délutáni edzés majd römi és pia. Igen. 2.osztályú "profi" focisták. Ez a magyar szint. Nem csoda, hogy sokszor elaludtam, nem mentem edzeni, vagy épp fizetésem buktam el. Ha nem volt kártya, ott volt a pókergép. A vége? A szezon felénél hozzám vágták az igazolásomat, és mehettem isten hírével. Zuhantam. Egész a megyei 2. osztályig. Nyírbogát. Itt kötöttem ki. A főleg vámosokból, melósokból álló csapatnak lettem az első számú kapusa. Szerettem ott focizni, mert olyan volt, mint egy kis család. Meg is kaptam első munkahelyem, amit a csapat szponzora biztosított, így egy Nyíregyházi méhtelepen lettem mindenes. Volt, hogy árut vettem át, volt hogy a cigány kollégámmal báláztam a hulladék papírt. Így ment ez másfél évig. Mivel jól ment a foci, kiszemelt magának a Kótaji csapat. Így 130 ezer forintért leigazoltak, és ők is adtak munkahelyet. Így kerültem a Nyír-flop alkalmazásába, idő közben nekik lett fuvarozó cégük is. Én akkoriban kertész, rakodó amolyan csicska voltam náluk, havi 30 ezer forintért + a foci pénz. Itt alig 1 év után, mai napig nem tudva miért, befejeztem a focit, felmondtam a cégnél és elindult az új utam. Az igazolásom mai napig Kótajban van.

Nagyjából 2001-et írunk. Nincs munkám, nincs szakmám, nem is érdekel semmi. Csak úgy vagyok. Elsőnek a Nyíregyházi Metro vett fel, mint áruátvevő. Utáltam. Sokszor elkéstem. Minden nap, kártya be, délben hangjelzésre mehetsz enni, mint a birkák, majd vissza és végül haza. Monoton, unalmas, semmi kihívás, minden nap egyforma. 3 hónap után be is fejeztem. Következő lépésként apám beintézett az egyik ismerőséhez, aki akkoriban bontogatta szárnyait az Alois Dallmayr nevű cég alvállalkozójaként. Kávégépeket üzemeltetett. Engem eleinte szervizesnek akart felvenni, aminek ki is képeztek, de végül gépeket kellett töltenem. 1 év után felajánlották, lehetnek saját gépeim, de bérelnem kell és vállalkozást kell indítanom. Innen indult a sötét korszak. 6-7 gépem lett, napi 2 órát dolgoztam, és kerestem közel 200-300 ezer forintot. A minimálbér ekkoriban 35 ezer forint volt. Én 10-szer annyit kerestem, és semmit nem csináltam érte. Általában csütörtöktől már a Verba tanya nevű horgásztónál voltunk, más vállalkozókkal és bojliztunk. Ha bármi gond volt a gépekkel, beugrottam Nyíregyházára, ami kb. 10 km volt. Akkoriban szórtam a pénzt. Tuning autó, horgászat, csajok. De a legnagyobb hiba a pókergép volt. 5 évig ment ez a laza élet, majd a végén jött a csőd. 3 millió forint adósságom gyűlt össze. Tehetetlen és tanácstalan voltam. Anyukám ötlete alapján, megszereztem a C majd CE jogosítványt, és elkezdtem kamionozni.

Egy bővebb videót is találsz rólam, ahol elmondom miként lettem az, aki. A kamionozást 2005 márciusában kezdtem a Grand Trans Kft-nél Nyíregyházán, mint nemzetközi kamionsofőr. Bár volt egy köztes cég a Grandnál eltöltött 3 év alatt,(LEDERER Ausztria)még is azt mondanám, második cégem a Spanyol J.Carrion volt 2008 májusától ahol hűtőztem. Akkoriban nagyon kevesen dolgoztam külföldi cégnél, sőt igen nagy dolognak számított. 2011-ig tartó pályafutásom alatt a nyári kényszerszabadságolás miatt, 4 hetet töltöttem a Gartner színeiben, így lettem Gartneres 4 hétig. Sajnos, a spanyol cégem románosították, bár ma ezt már nem bánom, így 3 év után eljöttem végleg Spanyolországból. A spanyol korszak lezárása után, 6 hétig vendégszerepeltem a Holland Heisterkamp-nál. Ide egy magyar közvetítő által kerültem ki, át is lettem verve, hisz a beígért fizetés nem annyi volt, amennyiben megállapodtunk, ezért az első fizetés után fel is mondtam. Érdekességképp megjegyzem, itt még lengyel rendszámmal is dolgoztam. Ezután kezdődött Német pályafutásom 2012-ben a Sofsky transportnál, angol irányításon és szinte Angol belföldes munkával. Itt szintén kihasználtak, hisz havi 16-17.000 km-t tapostam le, havi 2100 euró nettó bérért. Miért csináltam? Mert nem volt aki segítsen, aki elmondja milyen lehetőségek vannak, és németül sem beszéltem, hogy nagyon ugrálhassak. Másfél év után szinte összeomlottam, és napi szintem lettem teljesen idegbajos. Bár próbáltam fizetésemelést kérni, hogy a magasabb bér talán nyugtat, a kérésemre mosolyt kaptam, vagy mondhatom azt is, kinevetett a tulajdonos. Természetesen azonnal felmondtam. Ekkor határoztam el, megtanulok németül. Hazajöttem és összeírtam 1000 német szót, amit betanultam. Olyannyira vettem komolyan a tanulást, mikor mentünk egy temetésre, az autóban kapott mindenki egy lapot, és felváltva kérdeztek tőlem, én pedig válaszoltam. Akartam a változást, képezni akartam önmagam. Be is érett a munkám, alig 1 hónap alatt, szavakból gagyogtam németül. Elküldtem az önéletrajzom német, osztrák cégeknek, bár válasz nem jött.  Egyik nap, német számról kaptam hívást. Egy német közvetítő keresett, bár nem tudom ki adta meg a számom, valószínű egyik cég küldte tovább, ahová jelentkeztem. Nehezen, de szótértettünk, és mentem is a megbeszélte találkozóra Drezdába. Ott vettek fel a Gerhardt transporte céghez. 1700 eurós bért ígértek. Ami bár jóval kevesebb volt az eddigi béreimhez képest, elfogadtam, hisz elkezdeni jó lesz, gondoltam. Hamar kiderült, nem jól beszélem a nyelvet, és bár szavakat tudtam, sokra nem mentem vele. Én ugyanis jelen időben tanultam a szavakat, és bizony szinte mindig múltidőben kérdeztek. Mi történt? Miért nem rakodtak meg? És így tovább... mellé a telefon recsegése, a dialektus stb...szóval nyögvenyelősen ment, amikor pedig gondom volt, pl. nincs elegendő vezetési időm, azt nem tudtam folyamatosan elmondani, így rám tették a telefont. Mit tudsz tenni, mész tovább, hisz el sem tudtam mondani mi a bajom. De tanultam, kérdezgettem, és egy nap, felemeltem a telefont, nagy levegőt vettem, és folyamatosan mondtam, és mondtam a magamét. Többet nem vezettem túl. Sokat segített a tanulásban a kamionos nyelvlecke, amiből teljes mondatokat tanultam meg, és azokban már csak cserélgetni kellett a szavakat. Ez annyira sokat segített, hogy végül viszonteladója lettem a cégnek. Természetesen, ugyanazon az áron veheted meg a webshopban, mint máshol. Végül a Gerhardt cégnél nagyon összevesztem az irányítással, így felmondtam. Sajnos egyre több külföldi jött, és ők bizony nem álltak ki magukért, nekik jó volt ez így, ezért elvárták a másiktól is a feszített tempót, vagy épp a túlórát(ezt csak elvárta, de nem fizette). Bár ekkor már 2000 euró nettó volt a bérem, és közvetlen a Gerhardtnak dolgoztam, felmondtam. A tulajdonossal jó kapcsolat alakult ki, ezért jutalmul, 6 hónap munka után, az egyébként 200 kamionnal rendelkező cégnél, a 6 új MAN-ből egyet nekem adtak. Csak németek és én kaptam újat. Életem első új kamionja. Ezzel jelezte a tulaj, elégedett, de hozzátette, tudja milyen az irányítás. Végül elváltak útjaink. Ma ennél a cégnél főleg bulgárok vannak. Jött egy rövid kitérő, egy orosz vállalkozónál. Egy kamionja volt, hallotta, hogy eljövök a cégtől, ezért munkát ajánlott. Lényegében egyik kapun ki, másikon be, hisz a szomszédban volt a cég. Ennyi volt a cégváltás. Az első hét jó volt, majd kibújt a szög a zsákból. Engem soha nem vontak kérdőre, miért erre mentem, miért álltam ott meg, nos itt igen. Szó szerint minden kilométerrel el kellett számolnom. Ez nem az én világom. Utálom ha végzem a dolgom, de bámulnak. Egyik nap raklapot kellett cserélnem, de nem volt jó, hogy kiteszem a pótkocsi mellé, mert a targoncás nem tudott kijönni. Így mondták, tegyem fel és benn leszedik. Én mondtam a derekam nem az igazi, nem teszem. Hívták a cégem, és közölte a góré, ha nem teszem, ki vagyok rúgva. Visszakérdeztem. Mi nem volt világos abban amit mondtam? Nem teszem fel. 5 perc múlva megkaptam a távozásról szóló sms-t. Életemben nem rúgtak ki soha, ez is megtörtént. Hála az égieknek:) 2014. Eldöntöttem adok egy esélyt Ausztriának. Ezt videóra is rögzítettem. Bár első utam a Vogel céghez vezetett, ahová felvettek volna, ha lett volna osztrák lakcímem. Nem volt, így a második kiszemelt a Transkona volt. Akkor persze nem sejtettem, hogy innen indul el egy ilyen izgalmas és hosszú történet.

Bemutatkozó videóm. A gyengébb minőségért elnézést, de valahol el kell kezdeni a videózást! Ettől még remélem tetszetős a tartalom!